Szenteste a családban

Az előkészületekből mindenki vegye ki a részét, a legkisebbek kivételével.

 Lehetőleg vacsora előtt, sötétben kezdjük

Édesapa: 

“Mialatt mély csend borult a mindenségre, s az éjszaka sietős útja közepén tartotta mindenható igéd 

az égből, királyi trónodról ott termett a pusztulásra szánt föld közepén…” /Bölcs. 18,14-15/

Édesanya:  

 “Az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít, a világba jött.

A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. 
A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek… Az Ige testté lett és köztünk lakott…”

/Jn. 1,9.12.14/

~ gyújtsuk meg a fenyőfán a gyertyákat

Ének:

Mennyből az angyal

1. Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok!
   Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok, lássátok.
2. Istennek Fia, aki született jászolban, jászolban,
   Ô leszen néktek Üdvözítőtök valóban, valóban.
3. Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária;
   Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent Fia, szent Fia.
4. El is menének köszöntésére azonnal, azonnal
   Szép ajándékot vivén szívökben magukkal, magukkal.
5. A kis Jézuskát egyenlőképen imádják, imádják,
   A nagy Úristent ilyen nagy jóért mind áldják, mind áldják.

Édesapa: Evangélium Szent Lukács könyvéből (Lk. 2,1-20)

Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztus császártól, hogy írassák össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Krinusz kormányozta. 

El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába. Fölment tehát József is Galilea, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta őt és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Isten fényessége körülragyogta őket.

Félni kezdtek nagy félelemmel. Az angyal ezt mondta nekik: ’Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek

nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus Dávid

városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.’

Ekkor azonnal mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt és dicsérte Istent: “Dicsőség a

magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!’ És történt, hogy amikor az

angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz:

’Menjünk át Betlehembe és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk.’

Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. 

Amikor meglátták őket, elbeszélték nekik, amit a gyermek felől hallottak. 

És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek neki. 

Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.

A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, 

amiket hallottak és láttak, úgy ahogy megmondták nekik.

~ ezután az egyik gyermek elhelyezi a betlehemet a fenyőfa mellett

Ének:  

1. Pásztorok, pásztorok örvendezve                    3. Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk,

sietnek Jézushoz Betlehembe.                            aki a váltságot hoztad nékünk.
köszöntést mondanak a kisdednek,                      Meghoztad az igaz hit világát,
ki váltságot hozott az embernek.                         megnyitod Szentatyád mennyországát.

2. Angyalok szózata minket is hív,                     4. Dicsõség, imádás az Atyának,
értse meg ezt tehát minden hű szív:                       érettünk született szent Fiának,
a kisded Jézuskát mi is áldjuk,                               és a vigasztaló Szentléleknek:
mint a hív pásztorok magasztaljuk.                         Szentháromságban az egy Istennek!

Gyermek:      Köszönjük Istenünk, hogy elküldted nekünk legdrágább ajándékodat, szent Fiadat!

Édesapa:       Add, hogy önzetlen, másokat segítő, ajándékozó emberek lehessünk!

Édesanya:      Segíts, hogy ne csak ilyenkor, karácsonykor legyünk jók egymáshoz, hanem jusson a szeretetből a hétköznapokra is!

Gyermek:      Te békét hoztál a világba és a családba születéseddel. Segíts, hogy ne rontsuk el a békét veszekedéssel, haraggal!

Nagyszülő:     Áldd meg a szomorú, beteg, magukra hagyott embertársainkat!

Édesanya:      Istenünk, Te Fiad megtestesülésével megmutattad, hogy semmit sem sajnálsz tőlünk, emberektől. Kérünk, segíts, hogy mi se legyünk önző, csak magunkkal törődő lények, hanem olyanok, akik mások javát tartják szem előtt, Krisztus, a mi Urunk által.

Ének:            Dicsőség mennyben az Istennek!
Dicsőség mennyben az Istennek!
Az angyali seregek vígan így énekelnek:
Dicsőség, dicsőség, Istennek!

Békesség földön az embernek!
Békesség földön az embernek!
Kit az igaz szeretet a kis Jézushoz vezet,
Békesség, békesség embernek!

 ~ egymás megajándékozása, vacsora