NAGYBÖJT ÜZENETE
A népszokásokban a Nagyböjt kezdete a farsangi idő végét jelentette, az esküvők, zajos mulatságok helyét az elcsendesedés, böjtös étkezés, a mélyebb vallásgyakorlás vette át.
A modern, civilizált életünkben a nagyböjt kifejezésből marad a böjt. Ilyenkor jönnek divatba a méregtelenítő kúrák, és diéták, melyek célja a fogyás, a test megújítása, a téli vitaminhiányos táplálkozás helyrehozása. Bár ezek is értékes dolgok, céljuk mégis önös cél, az embernek önmagára irányuló azon célja, hogy karcsúbb és egészségesebb legyen.
A keresztény nagyböjti időszaknak ezzel szemben a lelki, spirituális része a fontosabb. Azért böjtölünk, hogy böjtölésünkkel közelebb juthassunk Istenhez, és mélyebben megismerjük önmagunkat, jobban ráláthassunk életünk alakulására.
De mi is tulajdonképpen a Nagyböjt?
A keresztény vallás két legfontosabb ünnepe a Karácsony (Krisztus születése) és a Húsvét (Krisztus kereszthalála és feltámadása). A Húsvétot megelőző szent negyven nap a Nagyböjt. Ez az időszak Hamvazószerdával kezdődik, mely napon a templomokban régi szokás szerint hamvazkodnak. A pap hamuval keresztet rajzol a hívő fejére és ezt mondja: „Ember emlékezz! Porból vagy és porrá leszel.” A másik ugyanekkor használatos szöveg Jézus első tanítását idézi: „Térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban”. Jézus ezzel a mondattal kezdte hirdetni az Evangéliumot az embereknek kifejezve ezzel azt, hogy ha az ember Istenhez akar tartozni, első lépése a megtérés, a bűnök megbánása kell, hogy legyen.
Mi a Nagyböjt lelki tartalma?
A Nagyböjt lelki tartalma nagyon gazdag és tulajdonképpen mindenki az egyéni életszakaszának megfelelően tud belőle meríteni.
Máté Evangéliumának kezdetén olvashatjuk, hogy Jézus, mielőtt az emberek közé ment volna tanítani, negyven napra elvonult a pusztába és nem evett, nem ivott csak imádkozott. Mikor vége felé közeledett ez az idő, jött a Sátán és különféle dolgokkal megkísértette Őt. Jézus azonban az imában megerősödve ellent mondott a Sátán csábításainak.
Az Egyház tehát Jézus e negyven napját veszi alapul, mikor a Nagyböjt idejét kijelölte. Nagyböjt egy újfajta lelki hozzáállást kíván tőlünk az élethez, életünkhöz. Jézussal együtt a pusztába megyünk és mi is böjtölünk. A böjt tulajdonképpen lemondás számunkra kedves dolgokról, legyen az étel, ital, tévé, vagy bármi más számunkra kedves szokás, szórakozás.
A lemondás természetesen fájdalmas, nehéz, de igen fontos célja van: helyet csinálunk magunkban Istennek. Szívünk, lelkünk sok kacattal netán bűnnel van tele, nincs hely benne Istennek. Sokszor elnyomjuk magunkban az isteni szavakat, az Istenhez vezető érzéseket. Egyszerűbb még több lelki kacatot magunkba pakolni, mint szembenézni a valósággal.
A Nagyböjt tehát remek lehetősége annak, hogy a lemondásunk árán kialakult üresség helyét ne gyorsan betöltsük valamivel, hanem Istent hívjuk be magunkhoz.
Isten jobban ismer minket, mint mi önmagunkat, hiszen Ő a mi Teremtőnk. Ő pedig segít felépíteni, ami lerombolódott, a sebeket pedig begyógyítja, Vele nyugodtan szembenézhetünk önmagunkkal, életünk jelenlegi állásával és jövőjével.
A másik fontos gondolat, hogy a Nagyböjt célja Jézus kereszthalálára és feltámadására való felkészülés. Ennek mély átélése azonban csak úgy lehetséges, ha képesek vagyunk átélni saját esendőségünket, kiszolgáltatottságunkat, gyengeségünket, bűnösségünket. Ekkor jöhet a kereszt katarzisa, melyben Jézus megvált engem a bűneimtől és a feltámadás vakító fénye, melyben minden szenvedés és rossz dolog, ami valaha történt velem értelmet nyer.
Ez az időszak tehát egy hihetetlenül mély kegyelmi idő, melyben Isten felkínálja a lehetőséget számomra a megtérésre, a Hozzá való még mélyebb kapcsolódásra.
Nagyböjt egy út, mely önmagam belsejébe vezet, ahol találkozhatom Jézussal, aki meghalt értem a kereszten. Jézus leveszi vállamról a terheket, hogy ő vigye tovább egészen a Golgotáig, ahol bűneimet, rossz döntéseimet önmagában a keresztre szegezi. Feltámadása által pedig megmutatja minden ember végcélját, a beteljesült, boldog jövő lehetőségét, a reményt minden reménytelenség ellenére.
Manapság a Húsvétra is sokan a Karácsonyhoz hasonló külsőségekkel készülnek. A sütés-főzés, lakásdíszítés, csokinyuszi felszínes húsvétjából lehetőségünk van most egy mélyebb Húsvét megélésére.
Egy mély, lelki munkával eltelt Nagyböjt fogja számunkra elhozni a valódi Húsvéti örömöt.
A modern, civilizált életünkben a nagyböjt kifejezésből marad a böjt. Ilyenkor jönnek divatba a méregtelenítő kúrák, és diéták, melyek célja a fogyás, a test megújítása, a téli vitaminhiányos táplálkozás helyrehozása. Bár ezek is értékes dolgok, céljuk mégis önös cél, az embernek önmagára irányuló azon célja, hogy karcsúbb és egészségesebb legyen.
A keresztény nagyböjti időszaknak ezzel szemben a lelki, spirituális része a fontosabb. Azért böjtölünk, hogy böjtölésünkkel közelebb juthassunk Istenhez, és mélyebben megismerjük önmagunkat, jobban ráláthassunk életünk alakulására.
De mi is tulajdonképpen a Nagyböjt?
A keresztény vallás két legfontosabb ünnepe a Karácsony (Krisztus születése) és a Húsvét (Krisztus kereszthalála és feltámadása). A Húsvétot megelőző szent negyven nap a Nagyböjt. Ez az időszak Hamvazószerdával kezdődik, mely napon a templomokban régi szokás szerint hamvazkodnak. A pap hamuval keresztet rajzol a hívő fejére és ezt mondja: „Ember emlékezz! Porból vagy és porrá leszel.” A másik ugyanekkor használatos szöveg Jézus első tanítását idézi: „Térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban”. Jézus ezzel a mondattal kezdte hirdetni az Evangéliumot az embereknek kifejezve ezzel azt, hogy ha az ember Istenhez akar tartozni, első lépése a megtérés, a bűnök megbánása kell, hogy legyen.
Mi a Nagyböjt lelki tartalma?
A Nagyböjt lelki tartalma nagyon gazdag és tulajdonképpen mindenki az egyéni életszakaszának megfelelően tud belőle meríteni.
Máté Evangéliumának kezdetén olvashatjuk, hogy Jézus, mielőtt az emberek közé ment volna tanítani, negyven napra elvonult a pusztába és nem evett, nem ivott csak imádkozott. Mikor vége felé közeledett ez az idő, jött a Sátán és különféle dolgokkal megkísértette Őt. Jézus azonban az imában megerősödve ellent mondott a Sátán csábításainak.
Az Egyház tehát Jézus e negyven napját veszi alapul, mikor a Nagyböjt idejét kijelölte. Nagyböjt egy újfajta lelki hozzáállást kíván tőlünk az élethez, életünkhöz. Jézussal együtt a pusztába megyünk és mi is böjtölünk. A böjt tulajdonképpen lemondás számunkra kedves dolgokról, legyen az étel, ital, tévé, vagy bármi más számunkra kedves szokás, szórakozás.
A lemondás természetesen fájdalmas, nehéz, de igen fontos célja van: helyet csinálunk magunkban Istennek. Szívünk, lelkünk sok kacattal netán bűnnel van tele, nincs hely benne Istennek. Sokszor elnyomjuk magunkban az isteni szavakat, az Istenhez vezető érzéseket. Egyszerűbb még több lelki kacatot magunkba pakolni, mint szembenézni a valósággal.
A Nagyböjt tehát remek lehetősége annak, hogy a lemondásunk árán kialakult üresség helyét ne gyorsan betöltsük valamivel, hanem Istent hívjuk be magunkhoz.
Isten jobban ismer minket, mint mi önmagunkat, hiszen Ő a mi Teremtőnk. Ő pedig segít felépíteni, ami lerombolódott, a sebeket pedig begyógyítja, Vele nyugodtan szembenézhetünk önmagunkkal, életünk jelenlegi állásával és jövőjével.
A másik fontos gondolat, hogy a Nagyböjt célja Jézus kereszthalálára és feltámadására való felkészülés. Ennek mély átélése azonban csak úgy lehetséges, ha képesek vagyunk átélni saját esendőségünket, kiszolgáltatottságunkat, gyengeségünket, bűnösségünket. Ekkor jöhet a kereszt katarzisa, melyben Jézus megvált engem a bűneimtől és a feltámadás vakító fénye, melyben minden szenvedés és rossz dolog, ami valaha történt velem értelmet nyer.
Ez az időszak tehát egy hihetetlenül mély kegyelmi idő, melyben Isten felkínálja a lehetőséget számomra a megtérésre, a Hozzá való még mélyebb kapcsolódásra.
Nagyböjt egy út, mely önmagam belsejébe vezet, ahol találkozhatom Jézussal, aki meghalt értem a kereszten. Jézus leveszi vállamról a terheket, hogy ő vigye tovább egészen a Golgotáig, ahol bűneimet, rossz döntéseimet önmagában a keresztre szegezi. Feltámadása által pedig megmutatja minden ember végcélját, a beteljesült, boldog jövő lehetőségét, a reményt minden reménytelenség ellenére.
Manapság a Húsvétra is sokan a Karácsonyhoz hasonló külsőségekkel készülnek. A sütés-főzés, lakásdíszítés, csokinyuszi felszínes húsvétjából lehetőségünk van most egy mélyebb Húsvét megélésére.
Egy mély, lelki munkával eltelt Nagyböjt fogja számunkra elhozni a valódi Húsvéti örömöt.
Forrás ~ Internet
