TÁPLÁLJ URAM

Te mindig egyedül vagy
a Tabernákulumban,
mi meg szanaszét az utcán,
otthon, az iskolában, a hivatalban.
Itt vagy közöttünk, és mégis úgy tűnik,
mintha messze volnál.
mert kevés a szeretetünk,
és nem képes fölfogni Téged.

Pedig ha az, amit parancsoltál,
elevenen élne testvéreidben,
nem volna az az érzésünk,
hogy elhagynak Téged,
amikor kilépnek a templomból.
Az utcák és a tabernákulumok
ugyanoda vezetnének:
Isten országába az emberek között!

Táplálj, Uram, Testeddel minden reggel,
de adj készséges szívet is belénk,
hogy mielőbb eljöjjön az az idő,
amikor életünk minden pillanatában
jelenléteddel táplálhatsz!

Chiara Lubich