SZENT KLÁRA

Assisi, 1193/94. január 20. vagy július 16. – San Damiano-kolostor, 1253. augusztus 11.

1210-ben hallotta Assisi Szent Ferencet prédikálni a dóm mellett. Szavai, amelyekkel a megfeszített Krisztus radikális követéséről beszélt, megindították Klárát. Szent Ferenchez fordult tanácsért, hogy mit kell tennie, aki azt tanácsolta, hogy virágvasárnap ünnepi öltözékben menjen a székesegyházba misére. A püspök, akit értesítettek Klára tervéről, egy megszentelt pálmaágat adott Klárának, jelezve ezzel, hogy hozzájárul kolostorba vonulásához. Klára tudta, hogy családja ellenezni fogja tervét, ezért megszökött. Letette minden ékességét és magára öltötte a bűnbánók szürke ruháját, fátylát és derekára kötötte a bűnbánat kötelét. A rokonok azonban akár erőszakkal is vissza akarták vinni Klárát a városba. A meddő vitának Klára vetett véget: egyik kezével megragadta az oltárterítőt – ezzel menedékjogot kért a templomtól –, másik kezével lekapta fejéről a kendőt, hogy a rokonok láthassák kopaszra nyírt fejét. A rokonok ebből megtudták, hogy Klára szándéka visszavonhatatlan. Hogy elkerülje rokonai további zaklatását, a San Agnelo-kolostorba menekült, ahova húga, Ágnes is követte. Ferenc úgy határozott, hogy az Assisi melletti San Damiano-kápolna mellett telepíti le őket, itt alakult meg a ferences apácák első kolostora, melynek egészen haláláig Klára volt a lelki anyja. 1244-től ágyban fekvő beteg volt. IV. Ince pápa két alkalommal is felkereste. Amikor Klára 1253-ban meghalt, a pápa bíborosaival együtt eljött a temetésére.

Assisi Szent Klárát 1255. augusztus 15-én avatták szentté. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, augusztus 12. napjára. 1969-től augusztus 11-én ünnepeljük.

Forrás ~ Internet

ASSISI SZENT KLÁRA IMÁJA

Ó, boldog szegénység,
 mely örök javakkal halmozza el azokat,
 akik szeretik és szívükre ölelik őt!

Ó, szent szegénység,
aki birtokolja őt és sóvárog utána,
annak Isten a mennyek országát ígéri,
és egészen bizonyosan meg is adja neki
az örök dicsőséget és a boldog életet!

Ó, kegyes szegénység,
melyet az Úr Jézus Krisztus
- aki a mennyet és a földet kormányozta
 és most is kormányozza, aki
szólott és meglettek -
minden mást megelőzően
méltóztatott magához ölelni.